Stephanie Garber: Finale

 

 

Stephanie Garber: Finale (Caraval trilógia)

 

– Ha valóban gyűlölnél, egyáltalán nem találnál vonzónak.

– Sosem állítottam, hogy jó az ízlésem.

 

Fülszöveg:

 

Egy szerelem, amelyért megéri küzdeni.
Egy álom, amelyért megéri meghalni.
Egy befejezés, amelyre megérte várni.

Két hónap telt el a legutóbbi Caraval befejezése óta. Két hónapja, hogy a Fátumok kiszabadultak egy elvarázsolt kártyapakliból, két hónapja, hogy Legend bejelentette igényét a trónra, és két hónapja, hogy Tella rájött: a fiú, akibe beleszeretett valójában nem létezik.
Amikor életek, birodalmak és szívek sorsa múlik rajta, Tellának el kell döntenie, hogy megbízik-e Legendben, vagy régi ellenségeként kezeli. Miután rábukkan egy titokra, amely fenekestül felforgatja az életét, Scarlettnek képessé kell válnia a lehetetlenre. Legendnek pedig meg kell hoznia egy döntést, amely örökre megváltoztathatja.

A Caraval véget ért, de minden idők legnagyobb játéka még csak most kezdődik. Ezúttal nincsenek nézők – csak nyertesek vagy vesztesek

 

,,Életem nagy részében romantikusan gondoltam a halálra. Tetszett az elképzelés, hogy valami olyan hatalmas, hogy megéri meghalni érte. De tévedtem. Szerintem a legcsodálatosabb dolgok miatt élni érdemes.,,

Mindig is tűkön ülve vártam, hogy olvashassam a trilógiát, de féltem tőle a hatalmas hype miatt. Mindenki így - úgy szerette az egész sorozatot. Mindenkitő azt hallottam, hogy nagyon jó sorozat, tényleg alig bukkant fel negativ értékelés róla. Az az igazság, hogy nekem irtó kevésnek tünt ez az egész a hypehoz képest. Sajnos engem annyira nem fogott meg, főleg a második részben csalódtam nagyot. A harmadik hála az égnek megint egy élvezetes kötet let, vagyis a másodikhoz viszonyitva.

A borítóról: nekem nagyon tetszenek az egységes borítók, olyan gyönyörűen néznek ki egymás mellett. Szerintem van aki tudja, hogy vannak a német könyvek borítói amik ugyanilyenek, csak egy gyönyörű élfestéssel vannak társítva. Ajjj, annyira jó lenne ha a magyar kiadó is megcsinálná úgy. Szerintem jól mutatna. Meg a térképek is nagyot dobnak a boritón.

A történetről: igyekszem nem elfogult lenni. Szerintem sokkal jobb volt, mint a második rész. Ebben a kötetben mindkét testvér szemszögéből olvashatunk, aminek nagyon örvendtem. Én Scarlettet sokkal jobban szerettem, mint Tellat, sokkal jobban hasonlított rám. Tella részénél sokszor találtam magam felesleges gondolatok között, meg folyamatosan aggódott lényegtelen dolgok miatt. Most Legendet válasszam vagy Jacks-et? Ha az egyiknek nem kellek, akkor ott a másik. Na ezért annyira haragudtam Tellára. Én nem bírom azt, hogy az egyik karjaiból futunk a másikba. Vagy ez vagy az. Legend elutasította, erre egyből a Szivek Hercegéhez futott. Hát csajszi, nem ilyen kellett volna ez legyen. Apropó Legend...

Szerintem azok közé tartozom akik eltudták választani Legendet Dantetól. Fontos, hogy tisztázzam én nem szerettem Dantet, valahogy olyan semmilyen lett nekem, de így Legendként picit megértettem az ő nézőpontját is, hogy mit miért akart.

Az egyik fontos ok, ami miatt olvastam a könyvet az a Szívek Hercege. Már a második részben is ő tartotta bennem a lelket, hogy talán jó tud lenni még a Legendary (szerintem az lett a három rész közül a legrosszabb). Ebben lényegében főszerepe volt, aminek nagyon örvendtem.

A történet másik HATALMAS pozitívuma, hogy szerepeltek benne a Fátumok. A második részben picit megismerhettük az ők világjukat is, amit nagyon élveztem, tekintve, hogy a mitológia is nagyon érdekel. Aztán a Fátumok megjelenésével a lelkesedésem is nőtt. Kedvenc fatális tárgyam egyértelműen Scarlett ruhája volt. Nagyon tetszett a Fátumokkal együtt járó történet és az a sok titok. A legjobban a Dragna lányokat körülvevő titkok borzolták az idegeimet.

 

 Néhány kedvcsináló idézet:

,,,… talán senki sem érdemel szeretetet. Talán a szeretet mindig ajándék,,

,,– Itt akarom tudni. Ha rajtam múlna, örökké itt tartanám. Megkértem a kezét, de nemet mondott. Ezért zártam a tömlöcbe. Nem ez volt a megfelelő reakció, de néha túlzásokba esem.,,