Fülszöveg:
Effy-t, az építészhallgatót sok mindennek nevezték már: hazugnak, cédának, problémás fiatal nőnek, de ő mindenekelőtt túlélő. Amikor megpillant egy pályázati hirdetést kedvenc írója, Emyrs Myrddin családi birtokának megtervezésére, biztos benne, hogy ez a végzete. A férfi leghíresebb művének, az Angharadnak – ami egy lányról szól, aki beleszeret a Tündérkirályba –, szakadt, szamárfüles példánya állandóan Effy éjjeliszekrényén hever. Míg mások kitalációként olvassák a történeteit, a lány tud valamit, amit ők nem: a Tündérkirály valóságos.
Amikor Effy megérkezik a Hiraeth Kúriába, egy süllyedő házba az éhező tenger szélén, találkozik egy földhözragadt, fiatal akadémikussal, Preston-nal, aki azzal a szándékkal érkezett, hogy bebizonyítsa, a lány kedvenc írója csaló volt. Preston a tanulmányainak szentelte az életét, nem hisz a végzetben vagy a mágiában. Azonnal versengeni kezdenek; a levelek, könyvek és naplóbejegyzések alapján rakosgatják össze a nyomokat, de sötét erők, mind halandó, mind mágikus egyaránt összeesküvést szőnek ellenük, és az igazság mindkettőjüket a vesztükbe sodorhatja.
,,Mi az, ami ébren tart éjjelente?,,
Véleményem:
Ava Reid egy meglehetősen jó irónő, a külföldi bookstagram az ő könyvével volt tele, igy biztos voltam benne, hogy bizony én sem hagyhatom ki ezt a regényt.
Sajnos meglehetősen keveset olvasok a dark fantasy témában, igy számomra új volt ez a műfaj -pedig ez a regény épp, hogy csak betekintést enged a műfajba. Mégis nagyon tetszett a kisérteties hangulat, a levegő is megfagyott körülöttem egy- egy részletnél. A ház, amely titkokkal van körülvéve, a melette lévő kisváros, amelynek borús hangulata semmi jót nem igér mind -mind újabb rejtélyeket vetettek fel, na meg a legendák is.
Az elején bevallom valamilyen fantasy világra számitottam, kerestem a lapok között a furcsaságokat, de nem találkoztam velük egyszer sem a regény folyamán. Mégis volt benne valami fantasy szerű, ami megadta a ködös hangulatot. Annyit tudtam leszűrni, hogy ezt a világot a férfiak uralják. Effy karaktere bevallom nem lett a kedvencem, számomra túl sokat aggódót egyes dolgokon, de a bátorságára bizony én is irigy lettem. Nem lett a kedvenc karakterem, Preston sokkal inkább. Imádtam a fiút és mindent, amit megtestesitett. A nézőpontja gyakran egyezett az enyémmel, biztos vagyok benne, hogy a való világban is jó barátok lennénk. Ez is igazi slow burn romance, de tényleg nagyon lassú volt.
,, Semmire nem vágytam jobban, mint a dühüket kislrteni, mert ha elég bátor vagyok, talán a szeretetüket nyerem el helyette,,
Köszönöm szépen a kiadónak a könyvet ami itt beszerezhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése