Shea Ernshaw: Winterwood - Télerdő

 

Légy ​óvatos a sötét rengetegben…

Főleg a Fir Haven városát körülölelő erdőkben. Egyesek szerint varázslat rejlik bennük. Sőt, kísértetek is.

Nora Walkert néhányan boszorkánynak tartják, és csak ő ismeri az igazságot az itteni fákról. A Walker lányokat mindig is különleges kapcsolat fűzte az erdőhöz, és ez vezeti el a lányt Oliver Huntsmanhez, ahhoz a fiúhoz, aki hetekkel ezelőtt eltűnt a Kezelhetetlen Fiúk Táborából. Ráadásul az elmúlt évek legszörnyűbb hóviharában. A fiúnak már meg kellett volna halnia, mégis életben van, de semmire sem emlékszik abból, ami az eltűnése estéjén történt.

 

Nora nyugtalannak érzi az erdőt Oliver jelenlétében. Nemsokára rájön, kénytelen felfedni az igazságot a fiúról, akivel immár őszintén törődik. Hogyan maradt eddig életben az erdőben, és egyáltalán, hogyan került oda? Nora még nem sejti, hogy a fiúnak is megvannak a maga titkai – amiket kész mindenáron megtartani, mert úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki azon a végzetes estén eltűnt.

A tündérmesék óta tudjuk, hogy félnünk kell a sötét erdőt és azt, ami benne lapul.

A Télerdőből kiderül, miért.

Hagyd, hogy elbűvöljön!

 

 ,,Már messziről észrevesszük a közelgő szivfájdalmat, mondta a nagymama. De nem tudjuk, hogyan térjünk ki az útjából.,,

 Nem tudtam, hogy mire számitsak a könyv kapcsán. Shea Ernshaw számomra még teljesen ismeretlen irónő volt, egyben biztos voltam: ő biztosan újat tud nekem mutatni. Egy kis könyvmolyos kitérő:ez a boritó szerelem volt első látásra. Imádom! 

 

Nora egy hatalmas hóvihar miatt a hegyen ragad, egyedül olyan emberek között akikkel sosem állt kapcsolatban. Egy váratlan séta útán a Fonák erdőben rátalál egy fiúra, Oliverre.  Nem ismeri a fiút, és a fiú sem őt. A helyi táborban lévő fiúktól meghallja, hogy egy fiú eltűnt az erdőben és egy másik meghalt. 

Számomra az első jópár oldal nagyon döcögösen indúlt. Picit V.E.Shwab Gallant cimű könyvére hasonlitott. Tele volt fura -néhol értelmetlen- hasonlatokkal, érzelmek hiányában azt hittem félbe hagyom a könyvet. Végül csak győzőtt a kiváncsiságom, szóval folytattam a szenvedést tovább. Aztán azon kaptam magam, hogy kezd érdekelni Nora története és a Walker lányok mivolta.

Az áttörés valahol a könyv felénél jött be, Oliver megjelenésével. És a rejtéllyel, hogy vajon tényleg a fiú- e a gyilkos. 

Innentől kezdve a könyv valóságos érzelmi hullámvasút volt, hol Oliver és Nora kapcsolatának örvendtem, hol eszembe jutott egy másik fiú halála. Bár romantikából keveset kaptunk az annál inkább megállta a helyét, mint a mostani smut regényekben lévő romantika. 

Szerettem a kissé ködös, dark fantasy hangúlatát a könyvnek az utolsó harminc oldal pedig úgy hiszem simmán felért az első százzal. Kaptunk mi mindent kérem szépen, főleg egy bazinagy plot twistet. Őszintén, azállam padlót fogott nem számitottam ilyen végkimenetelre. 

,,Nora Walker csak egyszer volt szerelmes, de akkor széditő szenvedéllyel, egy olyan fiúba, aki pontosan tudta, kicsoda.,,