Chiara: Repülj, szitakötő!

amikor a királylány
megszökött a tornyából
rájött hogy egyedül is
pont elég erős

– amiről nem szólnak mesék pedig kellene

 

A ​SZERELEM MINDIG ELÉG?

A huszonhárom éves Laura írországi tanulmányait félbeszakítva érkezik haza a húga temetésére. Karina tizenhét évesen vesztette életét, egy esős novemberi délután a város legendás Ördög-hasadékába zuhant. Minden jel arra mutat, hogy a halála baleset volt.

Amikor azonban Laura szembesül vele, hogy közel sem ismerte olyan jól Karinát, mint hitte, nyomozni kezd. Mit keresett a húga esőben az Ördög-hasadéknál? Hogy zuhanhatott le, mikor mindannyian tudják, hova ne lépjenek? Miért mondta azt az apjuk, hogy Karina megölte magát?

Laura egyetlen támasza a legjobb barátja, Máté, aki iránt nem várt érzések ébrednek benne. Attól tart, hogy mindez megmérgezheti a barátságukat, így miközben Karina verseit felfejtve igyekeznek kideríteni, mi is történt, Laura mindent megtesz azért, hogy elnyomja magában az egyre erősebben tomboló vágyat.

De megbirkózhat-e egyszerre a gyásszal és a szerelemmel, a bűntudattal és a szenvedéllyel, valamint a világát felforgató titkokkal? Elárulhatják-e a versek, hogyan halt meg Karina? Mi az ára a hazugságoknak?

MERÉSZ ÉS FELKAVARÓ TÖRTÉNET AZ IGAZSÁG KERESÉSÉRŐL, A TESTVÉRI SZERETETRŐL ÉS A SZERELEM EREJÉRŐL.

Véleményem:

Picit haboztam, hogy jó ötlet-e elolvasnom a könyvet, de aztán rájöttem, teljesen fölösleges ítélkeznem, úgy, hogy semmit sem tudok. Végül teljesen beleszerettem a kötetbe és várom, hogy még olvassak Chiara-tól. Rengeteg pozitív vélemény kering a Könyvmolyképző kiadónál megjelent könyvről, én is erősítem a sort, ugyanis tényleg bejött a regény. Mondhatnám azt, hogy jókor jó időben talált meg, de ez nem fejezné ki teljesen azt amit valójában érzek. Mert nem csak jókor jó helyen találtam rá, vagy ő rám, hanem átsegített egy nehéz időszakon. 

 

Az írónő stílusa könnyed, messze elüt a mai írók nyelvi stílusától. Van benne egy bizonyos mennyiségű érzékiessség, finomság. amikor olvastam olyan érzés kerített hatalmába, mintha egy másik korban lennék. Elszoktam az e fajta irásmódtól és nagyon jól esett végre visszatérni, a könyvben van egy egyfajta költőiség, festőiség. Meglepődtem, hogy mennyire tud bánni a szavakkal, mennyi érzelmet ki tud belőlem váltani. 

 

Habár a kötet a gyászfeldolgozásról szól, mégis élvezetes és helyet kap benne egy szerelmi szál is, ami külön örömöt jelent nekem. Lágy, sokéves barátságból szerelem bontakozik ki az olvasók előtt. Laura és Máté kapcsolata igazán mély, érdekes volt, az az időszak, amikor a lány felfedezi magában a fiú iránt érzett szerelmét. 

 

Gyász, az egyetlen téma, amely megrémiszt. Amely miatt sokszor nem veszem a kezembe az adott könyvet, mégis a Repülj, szitakötő! egy kivétel. Hála ennek a kötetnek, már sokkal bátrabban nyúlok a téma felé. Laura végigmegy a gyász szakaszain ez által olyan titkokra bukkan, amelyek megrémisztik és elveszti a bizalmát a szeretteiben. Karina élete teljesen más volt mint a nővéréé, vadabb életet élt, ez által a halála sem volt csupán egy halál. 

 

A nyomozások során sok minden kiderül a tökéletesnek hit családról, amely messze nem tökéletes. Chiara bemútatja, hogy bizony az éremnek is két oldala van. Nem láthatjuk, hogy mi van a háttérben.

Nagyon köszönöm, hogy olvashattam a kötetet.

,,Hirtelen mozdul meg, és amikor az ajka az ajkamhoz ér, mintha széthasadna és újrarendeződne a valóság. Mert már tudom, hogy mellette van a helyem, mindig is mellette volt. Mi egyszerűen egymáshoz tartozunk.,,