Fülszöveg:
Liv az egyedülálló
édesanya, három lányával egy távoli skóciai szigetre költöznek, hogy a
nő elkészíthessen egy falfestményt egy renoválásra váró, több mint
százéves világítótoronyban. Remek lehetőség ez a kis családnak az
újrakezdésre. Lassan Liv rájön, hogy a világítótorony alatt lévő
barlangban régen olyan nőket tartottak bebörtönözve, akiket
boszorkánysággal vádoltak.
A helybéliek próbálják Livet figyelmeztetni a túlvilági erőkre a
világítótorony környékén, vadakra és embergyermekeket utánzó rémségekre,
akik veszélyesek és meg kell őket ölni. Ezeket a lényeket egykor a
boszorkányok teremtették, bosszúból, tartja a szigeti legenda.
Huszonkét évvel később Luna visszatér a szigetre, hogy eltűnt
testvéreit és édesanyját megkeresse. Mikor kap egy telefont, hogy húga
Clover életben előkerült, ő azonnal örömmel indul el, hogy újra
találkozzon testvérével, megdöbbenésére testvére még mindig hét éves!
Luna attól fél, hogy Clover esetleg egy ilyen rém, akiről a szigeti
legendák szólnak. Elhatározza, hogy felderíti a világítótorony
boszorkányainak titkait, ám arra nem számít, ő rá hogyan hat az egész.
Az írónő kötete egy csavaros gótikus horror, misztikus elemekkel.
Vágy és megszállottság között az idő az egyetlen határvonal; ha elég sokáig vágyódsz valaki után, a vágy szükségletté válik.
Véleményem
Hidegrázós, boszis, rejtélyes. Ezzel a három szóval tudom igazán jellemezni a könyvet. A történet három szálat mutat be, amely mind- mind egy ponton összekapcsolódnak. Az első szál egy évszazadokkal ezelőtti boszorkányüldözést mutat be, míg a második Olivia és három gyermeke történetét. Az utolsó a már felnőtt gyermekek közül, Luna mindennapjait követhetjük. Nekem Luna történetvonala tetszett a legjobban, kiváncsi voltam, hogy egy akkora traumát magén cipelő lány hogyan boldogul a világban. Milyen értékeket képvisel.
Bevallom az első ötven oldalnál azt hittem, hogy én abbahagyom a könyvet, tekintve, hogy nem nagyon ragadott magával. De mégis, amint beindultak az események csak úgy faltam az oldalakat. Mivel a történet műfaja/ alműfaja horror igy egy picit felvoltak készülve a hidegrázós jelenetekre. Az a helyzet, hogy a horror az egyetlen katagória, amit kifejezetten kerülök, de C. J. Cooke könyve szerintem bátran adható egy kezdő horrorolvasó kezébe.
A történet olvasása során csak úgy kavarogtak bennem az érzések: bevallom felelőtlennek tartottam Livet, hiszen nem figyelt eléggé gyermekei életére, holott miatta kelett egy teljesen új életetet kezdjenek. A lányok közül egyik sem lett nagy kedvencem, akire azt tudnám mondani, hogy na jó, ő lesz a kedvenc karaterem. Az irónő mindvégig odafigyelt, hogy megmaradjon a karakterek rejtélyessége, ami maga a történet hangulatára is hatással volt.
A boszorkányüldözés mindig is érdekelt, örvendtem, hogy ebben a könyvben részletesen le volt írva konkrétan minden, ami a témában érdekelt. Nem találkozik az ember minden nap egy ilyen témával és még kevesebb lahatősége van elsőkézből elolvasni őket. Tetszett Luna története, de Clover miatt a hátamon is felállt a szőr. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mi lehet a világítótorony igazi titka, de nem gondoltam volna arra, ami felmerült a történet során.
Hálásan kösznöm a könyvet, amit az alábbi linken tudtok beszerezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése