Collide

 Fülszöveg:

A ​lány kitűnő tanuló és nagyratörő tervei vannak. A fiú csak a hokinak él. De amikor az életük ütközőpályára kerül, a kapcsolatuk forrósága még a hokipálya jegét is megolvasztja.

Egy iskolai feladatnak köszönhetően Summer Preston váratlanul ütközőpályán találja magát a hokicsapat kapitányával, Aiden Crawforddal. Summer kénytelen megtalálni a kényes egyensúlyt a sportpszichológusi karrierjéről dédelgetett álmai és e között az átkozott sport (és sportoló) között.
Aiden Crawford egészen addig élvezi a csapatkapitányi pozícióval járó számtalan előnyt, míg csapatának egy felelőtlen hibája az egész szezonjukat veszélybe nem sodorja. Emiatt az edzője Aident szemeli ki egy pszichológiai kutatás tárgyának. Ez az utolsó dolog, amivel foglalkozni akar, különösen, hogy a kutatást vezető lány úgy néz ki, mint aki a hokiütőjét fegyverként akarja használni – ellene.
Kapcsolatuk nehezen kezdődik, és gyorsan kiderül: mindketten rendkívül könnyen fel tudják idegesíteni a másikat, ráadásul egyikük sem hajlandó veszíteni. De vajon az ellenségeskedésük valódi küzdelemmé válik, vagy a köztük lévő parázs igazi forró szenvedélybe csaphat át?

Véleményem:

Annyira szerettem ezt a könyvet! Elle Kennedy kötetei miatt szerettem meg a hoki- románcokat, de az Ütközőpálya egyből a kedvenceim közé került és nem túlzok, szerintem irtóra kevés figyelmet kapott az elmúlt hónapokban. Tetszett a váltott szemszög és a hatalmas karakterfejlődés. Az első 200 oldalban nagyon féltem, hogy Summer ilyen toxikus marad, úgyanis Aiden nagyon nem ezt érdemelte, hanem egy normális kapcsolatot. 

A két főszereplőnk nagyon hamar barátokká vált és egyszerűen öröm volt végigkövetni a kapcsolatukat, ahogy haladnak egyről a kettőre. Minden dráma ellenére viszonylag erős kapcsolat épült közéjük és az olvasó figyelmét folyamatosan fenntartja, úgyanis egyszerűen mindenki vágyik egy kis cukiságra és ezt Aiden teljes mértékben biztosította. Kell nekem még belőlük, még a hokis légkörből, mert nagyon megfogott. Remélem sietnek a következő kötettel.

Vicces, de Summer az első részben, mármint egy darabig nagyon zavart, hogy ennyire toxikusan viselkedik azzal akit elvileg szeret, ezt nem tudtam merre tenni, de aztán lelőkerült a családi traumája és így picit megvilágosodtam. Őszintén hülye lett volna, ha elengedi Aident, de tényleg. 

Aiden, hát halló Maxim kiadó, hol van a kedves olvasóknak szánt Aiden? Mindenkinek ilyen fiút kívánok, de tényleg. Olyant, aki rád adja a mezét a meccsek előtt. Olyant, aki akkor is meglátogat, mikor beteg vagy. Olyant, aki melletted van akkor is, ha te nem tudod eldönteni, hogy ki akarsz. 

Lezárva a bejegyzést: nagyon jó volt, tényleg minden lánynak nagyon ajánlom és várom a következő részt. 

Idézetek:.

,– Táncolsz? – kérdezem, amikor a vállára emeli a kezem.

– Nem szoktam – feleli. – De veled akarok.,,

,,Ez a lány maga a napfény, miközben fogalma sincs róla, hogy az.,,

,,– Ki vagy te, és mit műveltél Summerrel? – cukkolom.

– Beleszerelmesedett valakibe – mondja úgy, mintha ez nagy kellemetlenség lenne. Ekkor már tudom, hogy bármi is lesz a játék kimenetele, ezek a szavak felérnek egy édes győzelemmel.,,