Ház az égszínkék tengernél

 Fülszöveg:

 

Egy ​varázslatos sziget. Egy veszélyes feladat. Egy égető titok.

Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium munkatársa az agglegények csendes, magányos életét éli egy apró házban, egy kiállhatatlan macskával, az esős és szürke nagyvárosban. Feladata, hogy a kormány által fenntartott árvaházakban élő gyermekek jólétét felügyelje.

Egy nap berendeli a Rendkívül Magas Felső Vezetés, hogy életbevágóan fontos és szupertitkos küldetéssel bízza meg. El kell utaznia a Marsyas-szigeten működő árvaházba, ahol hat különleges gyermek lakik: egy gnóm, egy tündér, egy sárkánymadár, egy azonosíthatatlan, zöld paca, egy alakváltó törpespicc és a hatéves Antikrisztus. Linusnak el kell nyomnia magában a félelmeit, és meg kell állapítania, mennyire veszélyesek a gyermekek önmagukra, egymásra és a világra.

Az árvaház vezetője a szimpatikus és kissé rejtélyes Arthur Parnassus, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy a védencei és a saját titkai biztonságban legyenek.

A Ház az égszínkék tengernél elbűvölően bájos és humoros történet. Ezenkívül mesterien mesél arról, hogy mennyire foglyai vagyunk az előítéleteinknek, valamint arról, hogy az ember a legváratlanabb pillanatokban találhatja meg a helyét a világban.

 Véleményem:

- szivmelengető

- realista

- mérhetetlenül igaz

- rettentően aranyos, azt az érzést kelti, mintha hazatérnél

A Ház az égszinkék tengernél az idei évem egyik legjobb olvasmánya volt. A könyvet már hosszú ideje halogatom, de hála a Galaktika kiadónak végre hozzám is eljutott ez a könyv. Tudtam, hogy nem egy limonádéregény, de hogy ebben a kis könyvecskében ennyi igazság lapuljon sosem gondoltam volna. T.J.Klune belopta magát a szivembe és tűkön ülve fogom vári a könyveit.

Linus egy goromba ellenőr, aki a megszokott hétköznapi mederből nem szivesen ép ki, de a Bizottság elküldi egy szigetre, ahol nemcsak különleges gyermekek élnek, hanem köztük van maga az Antikrisztus is. Mondanom sem kell Linus reakcióját, aki.... azonnal el akarja hagyni a szigetet. 

A kötet során megtanultam, hogy mennyire fontos a barátság és a nyitottság, még akkor is, ha valósak a negativ elképzelések. Az igazság az, hogy Linus az ott eltöltött idő alatt megszerette a gyermekeket, még magát az Antikrisztust is. Ezek az apró mozzanatok, amiket Klune tökéletesen ábrázolt rávezetik az ember arra, hogy mégia mi az elvárt ebben a világban és, hogy igen, ki lehet lépni a megszokott mederből. Lehet, sőt kell kockáztatni és nyitni az emberek felé. 

A kötet nem is a cselekményre épül, inkább az érzésekre, érzelmekre. Olyan apró dolgokra, amik rettentően jól esnek a szivünknek. Nem tudnék erről a könyvről negativat mondani, úgyanis tényleg az elsőtől az utolsó lapjáig tetszett és bátran fogom ajánlani mindenkinek. 

Kedvenc idézeteim: 

– Az otthon nem mindig az a ház, amelyikben lakunk. Ennek a fogalomnak inkább az emberekhez van köze, akikkel körülvesszük magunkat.

– Mert néha a legbátrabbak is félnek. Az a fontos, hogy ne engedjük magunknak, hogy a félelem uralja az egész életünket.

 

– Ha valaki különbözik, az nem baj. Arthur azt mondja, hogy különbözni néha sokkal jobb, mint ugyanolyannak lenni, mint mások.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt, amit itt tudsz megvásárolni.