Nemrég lehetőségem nyilt Megyeri Judit Felföldi rejtélyek sorozatának elolvasására. A sorozat végére nemcsak a karakterekbe, hanam az irónő irásmódjába is menthetetlenül beleszerettem, igy nem kétséges az, hogy a következő illetve a már megjelent könyveit is el akarom olvasni.
,,– Hát ez elég klisés – vigyorgott rá Kelsey a válla fölött. – A rideg, mogorva nyomozó, akinek nincs egy kedves szava, és még a kávéját is feketén issza. Mintha egy sablon detektív sorozatból léptél volna elő.,,
Szóval a sorozat első része a Lowdeni boszorkányhajsza, ahol megismerjük Lottiet és a mindig mogorva Tristant. (spoiler: bele fogsz szeretni) Az a helyzet, hogy a történet nagyszerű, sőt mi több fantasztikus és nem szaabadna hiányozzon senkinek a polcáról sem. De tudjátok, hogy mi a helyzet? az, hogy ez a könyv tényleg baromira jó volt. Konkrétan még most is egyes részeken jár az agyam, pedig az első részt sem most olvastam. Zseiniális volt az alaptörténet, miszerint Lottie újságiró és Hunter rendőr, na meg ellopnak egy hires műkincset is. Mivel hősienk útja folyamatosan keresztezik egymást igy rájönnek, hogy előnyősebb ha együtt dolgoznak.
Na igen, egy kis enemies to lovers, na meg detektivregény és minden ott van ammi benne kell legyen. Minden mondat a helyén van, minden tökéletes benne és már ekkor tudtem amúgy, hogy na igen ezt én pár óra alatt el fogom olvasni. Persze még éjjel is csak ültem és olvastam. Olvassátok! Mindenki!
,,Tudta, hogy csak a képzelete játszik vele, de azért megszaporázta a lépteit. Annyira, hogy az egyik sarkon befordulva egyenesen beleszaladt Hunterbe. Meg kellett kapaszkodnia a férfi vállába, hogy hanyatt ne essen, Hunter pedig köré fonta a karját. Ösztönös mozdulat volt mindkettőjük részéről, legalábbis Lottie ezt mondta magának, de ettől még nagyon is érzékelte a tenyere alatt Hunter kemény izmait, és a férfi ujjait, amik a derekába mélyedtek. Hunter pupillája kitágult, világoskék szeme egészen feketének tűnt tőle. És Lottie biztos volt benne, hogy az övé is ugyanilyen. Eljátszott a gondolattal, hogy lábujjhegyre áll, és egyszerűen megcsókolja Huntert. Egy csók nem lenne a világ vége, az még nem akkora bűn. De a férfi közelsége okozta ködön keresztül is tudta, hogy csak áltatja magát.,,
A második rész a Gyilkosság a krimifesztiválon, ahol más más szereplők történeteit is megismerhetjűk, de nekem még mindig Tristan és Lottie párosa volt az akik miatt faltam a lapokat. És itt még Louise és Tristan régi barátja is előkerült. Hatalmas feszültség volt jelen az egész történetben és alig vártam, hogy végre kiderüljön, hogy ki a gyilkos. Bevallom itt még Franceska karaktere nem volt annyira szimpatikus, nem értettem, hogy miért kap ekkora figyelmet, de a végén minden kiderült és azta! Megint kitett magáért az irónő.
,,Csak néhány percig tettessük, hogy nem történt semmi rémes dolog ebben a kastélyban – mormogta.,,
Pár sorral fentebb az szerepel, hogy nem lopta be magát Franceska a szivembe, hát az előző kötetben nem is, de A kastély réma mindnet megváltoztatott. Itt még egy Blake nevezetű, temperamentumos pasi is előkerült, aki a halott nő férje volt. Na kedves olvasóim, ENNEK ADJATOK EGY ESÉLYT. Most tényleg: ki nem szeretne egy kisértetjárta helyről, egy irtó jó párosról és egy jópár éves szerelmi történetről olvasni ami igazán felborzolja a kedélyeket? Voltak itt szájtátó jelenetek kérem szépen, de végül ez a történet lett az irónőtől a kedvencem. Figyelem: ebben nem Lottie és Tristan a főszereplőpárs, hanem Francesca és Blake.
MEGLEPETÉS: Az irónőnek nemrég jelent meg a Szökevény hableány cimű kötete, amelynek a fülszövegét lentebb görgetve olvashatjátok. Továbbá a könyvet ide kattintva szerezhetitek be kedvezményesen. Jó olvasást hozzá!
Matteo Gravano nyomozó, aki szeret az irányítása alatt tartani mindent, és a munkába menekülni a problémái elől. Mégis hagyja, hogy a barátai rábeszéljék egy rövid pihenésre. Ám a nyaralás az olasz kisvárosban másképp alakul, mint ahogy eltervezte.
Már a legelső este egy ájult nőt talál a tengerparton.
Ráadásul a nőn egyetlen ruhadarab sincsen.
A partra vetett hableányt Anának hívják, és nagyjából ennyi, amit hajlandó elárulni magáról. Matteo hamar rájön, hogy Ana titkai rendkívül veszélyesek, és ő maga sem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik, mégsem bír ellenállni a merész, bosszantóan pimasz nőnek.
Forró olasz nyár
Egyre sokasodó hullák
És egy érzéki párviadal
Vajon lehet jó vége annak a halálos játszmának, amibe Matteo és Ana úgy sodródnak bele, hogy még a szabályait sem ismerik? Vagy egyenesen a szakadék széle felé robognak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése