Bilincsbe vert szenvedély

 

Fülszöveg:

Sosem lett volna szabad elküldenem azt az SMS-t. Sosem lett volna szabad válaszolnia rá.
Persze az egész az én hibám. Harmincéves, (többnyire) felelős felnőtt és köztiszteletben álló tanítónő vagyok, igazán megtanulhattam volna már, hogy nem kezdek pár ital után SMS-eket írogatni a férfinak, akibe reménytelenül bele vagyok zúgva, és pláne nem küldöm el azt az üzenetet a bilincselésről és a gumibotról, aminek már a gépelésébe is belepirultam.
Cole az a pasi, akire mindig is vágytam. Szexi és védelmező. Gondoskodó apuka. Remek rendőr, akit az egész város szeret. Olyan fickó, aki mindig lovagias veled – akkor is, ha kétségbeesetten vágysz arra, hogy ne legyen az. Nem olyan lány vagyok, aki összejöhet egy ilyen férfival, de most talán nem csak engem ver bilincsbe ez a szenvedély…  

 Véleményem

Van az a pont, amikor azt hisszük, felnőttünk. Harmincévesek vagyunk, felelősségteljesek, tudjuk, mit illik – és mit nem. De van az az este, az az ital, az az elgyengülés... és máris úton van az a bizonyos "bilincselős-gumibotos" üzenet, amit SOSEM kellett volna elküldeni. De lehet ezt még tetőzni! Úgyanis az egyedülálló, zsaru válaszol is az üzenetre, ezzel lavinát inditva. 

És itt kezdődik Melanie Harlow legújabb regénye. Egy SMS-sel. És egy nővel, aki valószínűleg pont olyan, mint mi. 

Chayenne tanítónő, akinek élete kívülről tökéletesnek tűnik – felelős, dolgos, visszafogott. De a szíve mélyén ott izzik a tiltott vágy, amit nem tud (és talán nem is akar) tovább elfojtani. A férfi pedig? Cole. A kisváros álompasija. Egyedülálló apuka, szexi, józan, védelmező – és mindemellett olyan férfi, akitől minden nő szíve megdobban. De Cole nem az a pasi, akivel csak úgy összejön az ember. Ő túl jó. Túl tökéletes. Túl elérhetetlen. Vagy mégsem? A néhol rideg álarc mögött, érző sziv dobog, mely talán újból képes szeretni. 

Ez a regény tipikus "kisvárosi románc" – az a fajta történet, ahol a feszültség szinte tapintható, a párbeszédekben pedig több izzás van, mint egy nyári viharban. Mégis, mikor egymásra talál a két főhősünk, azt érzed, hogy na igen, minden a helyén van Melanie Harlow kivételesen ért ahhoz, hogy megrajzolja a kisvárosi románcok világát: ismerős karakterek, hétköznapi helyszínek, és mégis valami egészen különleges történet születik belőle.

A könyv egyszerre romantikus, szenvedélyes és játékos, miközben olyan érzelmi dilemmákat is feszeget, amelyekkel sok nő azonosulni tud: elég jó vagyok neki? Merjem megmutatni, mit érzek? Mi van, ha túllövök a célon?

Nem kell mondanom, hogy a kisvárosi romantikusok a gyengéim, nincs mit tegyek, ha egy a kezembe kerül, már el is vesztem benne. És ez a történet is pont ilyen ,,elveszős,,. Engedjétek, hogy elragadjon, nem fogjátok megbánni! 

 

Kedvcsináló idézetek:

,,-Azt mondtad, hogy igazából szereted őt.
-Ez így van, igazából szeretem -erősködtem
[…]
-Akkor nem engedted volna el.,,

 

,,A szívem szakad meg ma este, amikor kilépek innen, de ha nem hagyod, hogy szeresselek, a sebeiddel és mindennel együtt, akkor nincs más választásom.,,

 

,,-Ha tudnád hányszor kívántam már ezt! Valahányszor megláttam egy hullócsillagot, elfújtam egy születésnapi gyertyát, vagy pénzt dobtam a szökőkütba… ,,