Fülszöveg
A világtól elzárt Katmere Akadémia nem mondható átlagos középiskolának. Az exkluzív bentlakásos iskola folyosóit alakváltók, boszorkányok és vámpírok járják, a szülei tragikus halála után idekerülő Grace pedig egyetlen dolgot tud biztosan: egyedüli halandóként egyáltalán nem tartozik ide. Az iskola színfalai mögött kíméletlen küzdelem dúl, és Grace egyenesen a viszályok közepébe keveredik, amikor találkozik a Katmere egyik legveszélyesebb lakójával, Jaxon Vegával. A vámpír emberöltők óta senkit sem engedett közel magához, ám most valami ellenállhatatlan erő vonzza őt és a lányt egymáshoz – valami, ami mindkettőjük végzetét jelentheti.
Jaxon magánya mögött ugyanis életveszélyes titkok rejlenek, Grace
pedig egyre inkább biztos abban, hogy nem véletlenül került a Katmere
Akadémiára… hanem csalinak egy halálos játszmában.
A Sóvárgás és folytatásai az elmúlt évek legzajosabb könyvsikereinek
bizonyultak; a letehetetlen vámpírtörténetből a Universal készít
filmadaptációt.
– Nem foglak bántani – mondja halk és rekedt hangon, amely olyan üres, hogy már hallgatni is fáj.
– Tudom.
– Tudod? – Úgy néz rám, mintha két fejem lenne… vagy három.
– Soha nem hittem azt, hogy bántanál, Jaxon. Nem lennék itt, ha nem így gondolnám.
Véleményem:
Teljes lényemből utálom a vámpíros történeteket, vagy bármit, amihez közük van. Az Alkonyat után olyan szinten traumatizálódtam, hogy képtelen voltam a kezembe venni egyetlen egy olyan könyvet sem. Brutálisan irtóztam tőlük, és még most is kerülöm a filmeket. De a Sóvárgás egy cseppett megváltoztatta az álláspontom, úgyanis beleszerettem ebbe a könyvbe. Mese nincs, Jaxon az én szívemet is elrabolta.
Bevallom nem állíthatom azt, hogy életem legjobb szerelmi szálával megáldott történetet olvastam, de ezt később, most egy picit a storyline-ról... Bentlakásos iskola, természetfeletti lények és titkok mindenhol, ez azért elég jól hangzik szerintem. Szóval Grace elkerül a világ végére és halvány fogalma sincs, hogy mikkel van körülvéve. Az én idegeim valahol itt mondták azt, hogy ennyire vak ő sem lehet éppen, hogy nem veszi észre, hogy valami nem az igazi körülötte. De nem veszi észra, csak valahol a 300 oldalnál. De mindegy, meg lehet bocsájtani neki.
Szóval a lapos szerelmi szálra visszatérve -mondom ezt én, aki Jaxon miatt megszerette a vámpírokat-, annyi volt a problémám, hogy Grace konkrétan a harmadik hétben kijelentette, hogy ő szereti Jaxont. Mondom oké, hát ki mennyire hamar esik szerelembe, de akkor is, picit irracionálisan rövid idő alatt odalett érte. Persze ez valószínűleg a köztük lévő kapocs miatt van így, de számomra ez picit fura volt.
Mindezek ellenére a történetet mégis ledaráltam napok alatt és igazán megszerettem, nemcsak a szereplőket, hanem az egész helyzetet. Tracy igazán jól megírta ezt a könyvet és tényleg, bennem megtört valami a könyv olvasása közben. Úgyhogy, mindenkit csak bátoritani tudok, hogy vegye kézbe és vesse bele magát, megéri.
Kedvcsináló
,,Mert nincsenek szörnyek, csak emberek, akik szörnyű dolgokat tesznek.,,
,,Arra gondolok, hogy a fenében fogom megakadályozni, hogy ez a gyönyörű, összetört fiú megsebezze már amúgy is vérző szívemet. ,,
,,– Nem az ijeszt meg, hogy vámpír vagy, Jaxon. Az a gondolat rémít meg, hogy elsétálsz, nekem pedig az egész életemet úgy kell leélnem, hogy nem tudtam meg, milyen érzés veled lenni. ,,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése