A boldogság otthona

 Fülszöveg: 

Harriet ​és Wyn ideális párt alkotnak, mióta az egyetemen megismerkedtek. Összeillenek, mint a só és a bors, a tea és a méz, a homár és a zsemle. Kivéve most, az utóbbi közel fél évben, de ennek okait mindmáig nem tisztázták.
És a legjobb barátaiknak sem mondták el, hogy szakítottak.
Ezért kötnek ki nyár végén a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. Itt bújnak el a világ elől, és töltenek együtt egy vibrálóan intenzív, azúrkékben játszó hetet. Feledik napi gondjaikat, és a tekintélyes mennyiségű sajt, bor, tengeri herkentyű és miegymás mellett együtt szívják a sós tengeri levegőt azokkal, akik a leginkább megértik őket.
Csakhogy az idén Harriet és Wyn hazudik, mint a vízfolyás, és közben a világért sem akarják észrevenni, hogy mennyire vágynak egymásra még mindig. Eljátsszák hát a szerepüket: Harriet az ambiciózus rezidens sebész, aki sosem veszekszik, Wyn pedig a laza, nyugis sármőr, aki remekül leplezi a felszín alatti repedéseket. A terv hibátlan, legalábbis, ha jó messziről és naptejtől maszatos napszemüvegben nézzük…

 

A könyv adatai: 

Iró: Emily Henry

Kiadó: Central Könyvek

Forditó: Szieberth Ádám

Oldalszám: 472

Megjelenés: 2024

Véleményem: 

Emily Henry minden könyves platformon eszméletlenül népszerű, igy nem is volt kérdés, hogy előbb útóbb én is elolvasom a könyveit. Innen is nagyon köszönöm a Central Könyvkiadónak az esélyt, úgyanis a könyvet élfestett példányban olvashattam és egy csodálatos külsővel adták ki. Az irónő stilúsa nagyon könnyed, könnyen lehet vele azonosúlni és a fejezetek is megmaradtak a normál hosszaknál. 

A történet keveri a múlt és a jelen történéseit, Harriet és Wyn múltját, ami szépen lassan kibontakozik előttünk. Bemútatja az igaz barátság kialakulását, majd a barátok megtartását, az emlékek kialakitását, majd azok valóságalapját: emily Henry olyan szépen leirja, hogy milyen is az igaz szerelem, úgy éreztem, hogy én magam is szerelmes vagyok, ha másba nem is abba a kisvárosba vagy éppen a part meletti házba. 

Nagyon tetszett a történet és teljesen megértem, hogy miért van ekkora hype körülötte, igazán jó, szellemes kis olvasmány. Az elején vonakodva kezdtem bele, mondván mégis mi a bánatért rajong érte mindenki, de a  végén mikor becsúktam a könyvet csak ültem és azon gondolkodtam, hogy basszus, vajon miért nem olvastam el jóval hamarabb? Miért kétkedtem az elején? Harriet egy nagyon szerethető karakter volt, aki habár néha nagyon túlkomplikálta az aggódást, mégis egy  nagyon erős és határozott női karakternek tartom, aki nem fél szembeszállni egyetlen férfival sem. Imádtam, ahogy próbálta az álbarátját az örületbe kergetni és még jobban imádtam azt, hogy Wyn ezek után is szerette. 

Wyn, igazi családcentrikus férfi, aki tényleg tiszta szivéből szerette a barátnőjét és egy félreértett helyzet tönkretette a kapcsolatukat. De mentségére szóljon az agyagozós jelenet, ami 10/10 lett. Imádtam és ezzel remélem nem vagyok egyedül. Az a helyzet, hogy rengeteg dolgot kellett a két főszereplőnknek rendbe tenni és közösen kialakitani azt, amit igazán szeretnének, Nagyon tetszett az útkeresés, mint mellékszál, hiszen ez egy újabb fontos lépés az ember életében.

Szeretném megemliteni a melléktörténeteket is, amik a srácok életét fogták át. Nem volt senkinek sem egyszerű élete és mindenki igyekezett egy picit a múltba kapaszkodni, dehát az az igazság, hogy felnőttek és felnőtt gondjaik lettek, már rég nem voltak úgyanazok az emberek. 

Összességében nagyon tetszett és még szerintem más könyvét is elolvasom az irónőnek. Köszönöm, hogy olvashattam. 

Idézetek: 

,,Mintha az egymás iránti szeretetünk egy hely lenne, ahova mindig visszatérhetünk. Amely mindig várni fog, és mindig olyan lesz, amilyen volt. És mindig azt súgja, hogy:
Itt a helyed.,,

,,– Szeretlek – mondom.
– Minden létező univerzumban ,,