Max Monroe: Véletlen vallomás

 

Egy elképzelt szerelem

Brooke Baker írónő harmincegy éve során sok mindenen ment már keresztül. Váláson. Szakmai újrakezdésen. Azon, ahogy egy kisvárosból elköltözött a hatalmas New Yorkba.

Élete legújabb fordulatára azonban senki sem készítette fel. Mint ahogy Chase Dawsonra sem, az új szerkesztőjére. Erős állkapocs, kék szem, kidolgozott izmok és tökéletes, szuperhőshöz méltó fekete hajzuhatag - Chase pontosan úgy néz ki, mint a romantikus regények főszereplői. Brooke természetesen nagyon is tisztában van ezzel, hiszen egy egész kéziratot töltött meg közös kalandjaikkal. Egy kéziratot, amit senkinek sem lett volna szabad látnia.

Ő mégis véletlenül ezt csatolta a férfinek küldött levelében a paranormális regénye helyett. Chase azonban egyáltalán nem veszi észre, valójában ő a főszereplője a kézhez kapott könyvnek. Sőt, annyira megtetszik neki az írás, hogy meggyőzi a kiadóvezetőt, inkább ezt adják ki.

Vajon képesek lesznek két hónapon át egymással összezárva dolgozni a vérpezsdítő romantikus történet szerkesztése során? Vagy a mindent elsöprő vonzalom felülkerekedik rajtuk?

A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Max Monroe egy nem mindennapi románcról mesél nekünk. A papírra vetett szavak talán tényleg megelevenednek és valósággá válnak.

"Egészen egyszerűen magával ragadó." - Romance Addict Book Blog

"Függővé teszi az embert." - Books & Other Pursuits

Véleményem: 

 

Brooke Baker egy írónő, aki az évek során sok mindenen ment keresztül. Ám érkezik egy szuperszexi szerkesztő, aki mily véletlen pont az ő könyvét fogja szerkeszteni. De nem megy minden simán, úgyanis Brooke egy kissé becsicsent állapotban egy teljesen más kézíratot küld el, amiben ő és a jóképű Chase a főszereplők.

Kedves követőim, eddig tartott az, amíg nyugodtan ismertettem a könyvet. Most addig készülök róla beszélni, míg az alkalmazás le nem tilt. Ennek figyelmében olvassátok tovább.

Adott a fent említett szituáció, amiből kifelejtettem, hogy az a könyv tele van erotikával, szóval nem egy habos babos romantikust küldött el Chase-nek. Na mármost szerintem Max Monroe ezen ötlete zseniális volt, de tényleg! Kinek jut eszébe ilyen eszement fogás? És várjatok, Brooke vasovagalis syncopéban szenved, ami egy szorongásos- összeomlásos betegség. Hála a jóképű szerkesztőnek, rengetegszer láthattuk, ahogy Benji, Brooke mentőkutyája megmenti a nőt az összeomlástól. Igen igen, az írónő egy picit belezúgott Chase-be. Na de komolya, ki az, aki nem lenne oda, meg vissza egy jóképű, humoros szerkesztőtől, aki vállalja, hogy egymaga elkiséri őt egy filmes turnéra. Megint muszáj ezt az eredetiséget szóba hoznom, hiszen sosem olvastam ilyen könyvet, ahol ez lett volna a felállás és bevallom eddig több mint 300 könyvet olvastam.

Na de akkor meséljek egy kicsit a könyv fergeteges humoráról, és a szereplőink öniróniájáról, ami fergetegessé tette a könyvet. Konkrétan végigvigyorogtam a könyvet! Rengeteg cuki, kis aranyos jelenet van és habár az elején teljesen világos, hogy mindkét szereplőnk oda van egymásért, mégis csak a regény vége felé találnak egymásra, a maguk kis esetlen módján. Brooke rettentően sok öniróniával lett megáldva, ami szinessé tette a karakterét, nem éreztem azt, hogy ő is csak egy karakter. Tényleg azt éreztem, hogy iró. 

Hihetetlenül élveztem, nem unatkoztam az olvasása közben. Tetszett a főszereplők közti kémia, és az a baráti hangulat, ami kialakult a könyv során. Nem volt dráma a semmi miatt, emberek igazi felnőttek voltak. Hát na, az igazat megvalva hasonló turnéútat képzelnék én is el magamnak. Egy lakókocsiban, egy nagyon helyes pasival, és egy kutyával. Kérdem én kell ennél több?